Szó és Zene - Esterházy Péterrel

Mi heten – Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Spiró György és Esterházy Péter, valamint Dés László, Barcza Horváth József és Dés András, hosszú ideje léptünk fel együtt, Budapesten és mindenfelé, ahová hívtak bennünket. Mondhatni, összeszokott társaság voltunk, jól éreztük magunkat a fellépéseken és azon kívül is így együtt. Barátság ez, olyan, ami egymás tiszteletén és szeretetén alapul. Péter elment 2016 július 14.-n. A veszteség mindnyájunkat letaglózott, igazából máig feldolgozhatatlan. Hiszen nem csak egy nagy írót, de egy egészen kivételes embert veszítettünk el, aki körül úgy keringtünk, mint a nap körül a bolygók. Az utolsó fellépésünkön, amire Ő már nem tudott eljönni, és mi mindnyájan felolvastunk az írásaiból, levélben üzent a közönségnek: „Gyerekkoromból felsejlik egy emlék: „Magyar hangja, Láng József”. Az én hangom, a magyar hangom most a barátaim hangja. Igyekeztünk vidám hangokat és csöndeket választani. Felhőtlen jó szórakozást kívánok.”

Ez az idézet is azt mutatja, hogy az utolsó pillanatig képes volt még a halálos betegségén is felülemelkedni, ironizálni, játszani, emberséget mutatni! Ezt bizonyítja utolsó regénye, a Hasnyálmirigy napló is. Ami párját ritkítja a világirodalomban. Vagy mint a Javított kiadás.  Mert ezek az írások nem csak irodalmi remekművek, de óriási emberi teljesítmények is!

Április 13.-án, Péter születésnapjának előestéjén Rá fogunk emlékezni, és immár csak hatan, az Ő írásaiból olvasunk fel, és neki játszunk egész este. Mi leszünk az Ő „magyar hangjai” Április 14 mostantól a magyar próza napja!

Mindenkit szeretettel várunk az Óbudai Társaskörbe, nekünk nagyon fontos ez az este.

Dés László